² te t·voli nap
se arcod se neved
megcsillansz
a halak h·t·n
vir·gpomp·ban a tÛ
mad·r
ki·lt Madarak
ki·ltoznak reggeltžl estig
suhog a n·d
Szavak ¸res szavakKÈk t™ls·gosan kÈk
deÈnyek az šrben
minden m·s
egy Ès ugyanaz a vil·g
nincs megteremtve nem is lesz sohanincs senki Ès nem is
lehet Mit
jelent vajon a mag·ny
hangy·k
gurulnak szÈt a megnyÌlÛ homokban
szegfšk t–vÈben
f–ld
mi f–ld¸nk Èn f–ldem senki f–ldje
---
Meztelen juharf·k
a p”rnui ™ton
a v·ros k–zepÈn
emlÈkezetedbe idÈzik hogy
mÈg mindig t–bb
a fa
mint az ember
a vil·g
z–ld marad
ameddig
van, s forog.
---
Estedelik, f–ld Ès erdž –sszetal·lkozik
a mindent betakarÛ hšv–s Ès nedves csenddel,
amit csup·n nÈh·ny sz™nyog z¸mm–gÈse t–r meg,
na meg a csalog·ny
ki·lt·sa a szauna mellžl. A kertbžl az udvarra
j–vet
hšv–ssÈg csap meg, majd ismÈt meleg - gyermekkorom
nyarait juttatja eszembe, Vorumaat, a kerÈkp·rutakat
meleg Ès hideg lÈg·ramlatokon ·t,
fenyž- Ès szamÛcaillatban. Nem, a gyerekkort
egy pillanatra sem v·gyom vissza! A gyerekkort
·rnyÈk felhžzi, ettžl az ·rnyÈktÛl menek¸ltem
egÈsz Èletemben, s menek¸l–k ma is;
pefig tudom, ha vÈgkÈpp megszabadulok tžle,
nem marad m·s, csak a semmi, a nyirkos Ès
nÈma šr,
a pergžfenyžkereg, a mad·rtollak Ès –nn–n
magam
szÈditž szabadesÈse
regeltžl estig, estÈtžl reggelig.
FordÌtotta J·vorszky BÈla
SzÈphalom K–nyvmšhely, Budapest 1999